Bevezető

Az alapoknál kell ,hogy kezdjem. Camilla vagyok a barátaimnak csak Mimi vagy Camy. Nemrég töltöttem 15. életévem. Soha nem gondolkoztam azon ,milyen az életem külső szemszögből ,de most megtettem és azt hiszem egy kicsit elrémít a valóság. Nem azért mert rossz ember lennék ,csak azért mert sokszor nem veszem észre mennyi hálával tartozom Istennek ,azért amim van.

Édesanyám 22 évesen terhes lett velem. Apukám kiment Amerikába dolgozni és anya is kiment vele. Így születtem én a gyönyörűszép Miami városában. Sajnos amíg kint éltünk végig magyarul tanítottak ,ezért kissé haragszom is (persze nem komolyan) ,hogy nem tanították rögvest az angolt, hisz mostmár sokkal jobban tudnék, de azért így sincs okom panaszra. 2 éves koromban végleg hazaköltöztünk Magyarországra. Jelenleg Budapesttől nem messze élek anyával a hugommal, Lizával és a nagyszüleimmel. Ez valahogy úgy fest ,hogy dupla telken van két ház és egy nagy közös udvar. Sokszor nem szeretem hangoztatni milyen az udvarunk,az életünk, mert onnantól jó pár ember csak érdekből van velem. (A későbbiekben erre is sor került) Nem kell valami extravagáns dologra számítani, sokatoknak sokkal de sokkal több van ,mint nekem.

Budapesten az ország legjobb és legerőszebb iskolájában jártam ki az általánost és most egy jónak mondható gimnáziumban élem diáknapjaim. Mivel nem a saját településemen jártam iskolába és mivel az iskola megkövetelte a 100% odafigyelést és a napi 3-4 óra (gyakran több) tanulást,nem igazán volt időm ismerkedni az itteni gyerekekkel. Minden barátom 30 km-re lakott tőlem. Soha eddig nem mondtam ,hogy: Jajj anya átugrom Verához,tanulunk együtt. Ez ugyanis azzal járt volna ,hogy este sötétedésre értem volna haza, amit a szigorú szabályok nem engednek. Igazából nem sok szabály van -azok is folyton változnak kornak megfelelően - és mind alapszabály. Nincs cigi pia szex na meg a drogok. Ezekkel nincs is bajom. Nem kell mindenről tudniuk :)hiszen nem mindenki tud ellenállni egy jó házibuli nyújtotta "hangulatnak" (na meg az IHB valamely részének) . A régi ,általános iskolai osztályomat imádom , igaz szétszóródtunk ,de az osztály felével így is rendszeresen tartom a kapcsolatot. A legjobb barátnőm Vera. Ő egy budai gimibe átvételizett. Vele egyre kevesebbet beszélek sajnos, de hála az Istennek az új suliban is megvan az a személy aki minden hülye gondom meghallgatja ,helyretesz ha kell és mellettem van amikor romokban hever a lelkem. Végre bepasizott és ennek nagyon örülök ,és örülök ,hogy még mindig elég odőt fordít rám. Lehet ,hogy máris halálra untattalak titeket, de nem mindenki hollywoodi plázababa aki minden percében valami extrém dolgot csinál. A blognak nem is az a célja ,hogy felvágjak, hisz amint már említettem vannak nálam sokkal különbek, hanem ,hogy ha kíváncsi vagy rám ,elolvashatod mi is a szitu errefelé.Na szóval vágjunk bele.

Volt egy barátom, akivel 1 évig együttvoltam. Szakítottunk ,mert ő vissza akart menni a volt csajához (aki egyben jóbarátom volt) és én nem akadályoztam meg akarata beteljesítésében. Dórival azóta sem beszéltem ,de Peti (vele jártam) pár hónapja megint zaklat ,hogy megbánta a döntést ,és azt szeretné ha visszafogadnám. Meg még mit nem?! Azok után ,hogy nem egyszer a ismerőseink szeme láttára alázott porrá ,mindennek elhordott és olyan megjegyzéseket tett rám (amit ő viccnek szánt -hát rohadtul nem volt az),ami engem ízig-vérig sértett. De azért mégis csak szeretem valahol a szívem mélyén, de most az ész dönt ,nem a szív.
Nagy nehezen sikerült kiszeretnem belőle és elfelejtenem. Vonattal járok az iskolába ,egyik osztálytársammal és az ő ismerőseivel ,akikre már bátran mondhatom (némelyikőjükre) ,hogy a barátaim.
Így esett ,hogy megismertem egy volt osztálytársát ,nevezzük őt ...ahogy akarjuk.
Volt a barátnőmnem egy koncertje (ugyanis van egy bandájuk --- ZTR ---- youtube :D )és anya végre elengedett rá.
A buli nem kezdődött számomra valami fényesen ugyanis nem sok embert ismertem ,és nem is maradhattam addig ameddig a buli tartott. De ott volt Ő is ,aki még a nevem is megkérdezte ,pedig aznap is együtt jöttünk haza és hónapok óta ismert már elvileg.
A lényeg ,hogy a bulin olyan jelzéseket küldött felém ,amiből azt hittem lehet majd valami köztünk.
Teltek a hónapok, kiderült ,hogy alig pár háznyira lakunk egymástól( mint mondtam nem ismerek senkit pedig 11 éve itt élek). Megtaláltam a módját ,hogy minnél többet legyünk együtt. De mindent elrontottam, írtam neki egy smst-a tartalom nem lényeg :$ ( nem írtam bele ,hogy jaj úgy szeretlek járjunk meg ilyenek ,hülye nem vagyok) aminek köszönhetően totál beégtem. Nem úgy sültek el a dolgok ,mint akartam. Azt hittem már épp itt az ideje ,hogy történjen valami. Erre ő megkérdezet mit jelent az sms -semmit -g##i b+ felakasztom magam - mondom ,jólvan ,már úgyis elrontottam mindent -milyen mindent?- hát ezt az egészet köztünk ,ég is a pofám rendesen- de nemgáz ,nemkell a para,nem változik semmi --- Dehogynem.
Ha megláttam nem röpdösött pillangó a hasamban ,de azóta meghalok ha csak hallok róla. Meghívtam a bulimra is még korábbam. Kár volt azt hiszem.
A buli 3 hét múlva lesz. Sátrazós-Medencés ... csak a pici Camilla nem gondolkozott. Nem igazán vagyok kibékülve az alakommal ,csak úgy mint sokan mások sem. És ugye a medencéhez bikini jár... :(
Na de ez van. Azóta alig beszélünk ,nem keres, nem lógunk annyit együtt.
Nagyon nem szeretem az elutasítást. De az méginkább kiborít (a legjobb bnőm szerint -azt hiszem nevezhetjük nevén is az illetőt : Ella - elsiettem a dolgot. És mennyire iagza van. Csak siekrült elijesztenem magam mellől. ) ,hogy tudom én vagyok a hibás.
Most csak Ella tartja bennem a lelket. Próbálom elrejteni a valós érzelmeim ,így mindig mosolygok ,mikor sírnom kell. Sokkal egyszerűbb azt mondani: Mért mosolyogsz? -Csak úgy :) -mint - Mért sírtsz ?- Merthülye vagyok :) ... annak a vége úgyis a lelkizés.
Kinem állom ,ha valami bajaom van a suliban , pl nagyon fáj a fejem és már annyira kivagyok ,hogy sírok és mindenki körém gyűlik. Ella nem jön ,mert tudja rühellem azt hinni ,hogy sajnálnak. Szánalmas ha valaki sajnáltatja magát. Épp ezért próbálok olyan erősnek tűnni amennyire csak lehet.

Az sem volt számra kis trauma ,hogy kikerültem a jólmegszokott életemből. Nem arról van szó ,hogy nem szeretem a változtatást. Sőt, épphogy imádom ,ha új emberekkel ismerkedhetem meg. Már elképesztően vártam a gimit. Csakhogy a társaság nem a régi.
Makulátlannak mondható az 8-os osztályom. CSak egy lány cigizett és csak néha ittunk. De itt ...maga a pokol. Minden 3. lány ribanc (35fő ->27 lány és pár fiú ,akik nem stílusaim) minden 2. ember cigizik,minden második alkoholista ,és jónéhányan úgy viselkednek az emberekkel ,ahogy én soha nem tenném,sőt a gondolat is távol áll tőlem.
Igen,ezek alapján meglehet ítélni jókislánynak,aki szinte makulátlan élettel rendelekezik,szófogadó és a sokatok számára teljesen általános dolgokon kivan. Ezeket ,mind meglehet szokni. Meg is tettem ,de nem találom a helyem .
A suli remekül ment az előző félévben majdnem kitűnő lettem,most Ő miatta rontottam. Nemsokat ,de az én álmaim és céljaim mellett ez nem elfogadható.



Na ,aki az uncsi kis bevező után is kíváncsi a részletekre, rendes nevekkel apróságokkal,azt kérem olvasson majd tovább. Sokat jelentene nekem ,ha tudnám mit gondoltok ,egyáltalán van-e értelme írnom. Várom visszajelzésetek
Puszi